Több olyan népcsoport él bolygónkon, akik jó egészségüket az emberi kor legfelső határáig megőrzik. E hosszú életű népcsoportok táplálkozását a miénknél jóval kevesebb energiabevitel, és a zömében növényi étrend jellemzi. Mindnyájan aktív életet élnek - testi és lelki értelemben egyaránt -, sok mozgással, kisközösségekben, szeretetteljes kapcsolatban.

Talán ez utóbbi hiányzik a legjobban annyi nyugati embertársunk életéből, s ezért kaphat az evés - főleg a túlzott édességfogyasztás - mintegy pótszerként oly nagy szerepet benne.

1. A Hunzák. A Hunza-völgy Pakisztán legészakibb csücskénél helyezkedik el, ott, ahol a pakisztáni-afgán-kínai határvidék található. Fekvése lélegzetállító: nem kevesebb, mint hat hegylánc húzódik ezen a területen.

A Hunzák egy különlegesen termékeny völgyben élnek, mely a sziklás vonulatok közé ékelődik. Többezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően egészséges és természetes életszokásokat követnek. Nem ismerik a szívbetegséget, a magas vérnyomást, és a daganatos megbetegedéseket. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak pedig még 90 éves korukban is nemzőképesek, és táncolnak az ünnepségeiken. Nincsenek orvosaik és kórházaik, mégis 100 éves átlagéletkort érnek meg, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve.

A bőségesen termő zöldségeket és gyümölcsöket, a gabonaféléket, a tejet és tejtermékeket főzés nélkül - tehát szinte kizárólag nyersen fogyasztják - húst pedig csak igen ritkán esznek. Egyáltalán nem használnak hántolt rizst, cukrot és sót, a szintetikus táplálékokról pedig még csak nem is hallottak. Télen a lencsét, a babot, vagy a borsót beáztatják, majd nedves ruhán kiteszik a napra, és akkor fogyasztják el, mikor csírázni kezdenek. Az általuk naponta elfogyasztott ásványi anyagok mennyisége a százszorosa annak, amit az orvosok a nyugati országokban javasolnak.

A magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt élőknek. Hosszú életük titka a munka, s az örökös mozgás mellett a mértékletes táplálkozás. A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi szélnek, a zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban legfeljebb hatvan évesnek tűnne.

2. Az Abházok. A mai Grúzia területén van egy autonóm köztársaság, mely az ott élő egészséges százévesek szokatlanul magas létszámáról ismert – a neve Abházia.

A kefir és joghurt reklámokkal ellentétben az abházok nem esznek sem kefirt, sem joghurtot! Egy kecske-, tehén-, vagy birkatejből erjesztéssel készült matzoni nevű főzetből isznak naponta egy-két pohárral. Salátát fogyasztanak reggelire, melyhez a kertből szedik a friss hozzávalókat, s mely tavasszal olyan csípős zöldségekből készül, mint a vízitorma, a zöldhagyma, vagy a retekfélék. Nyáron és ősszel a paradicsom és az uborka a legnépszerűbb náluk, míg a téli saláták ecetes uborkából és paradicsomból, káposztából és hagymából állnak. Ritka kivételektől eltekintve a zöldségeket nyersen eszik, nem fogyasztanak semmilyen sült ételt, és az ételek frissessége az, amit fontosnak tartanak. Sok vadon termő növény is szerepel az étrendjükben. A reggelihez a már említett matzoniból isznak, a főétkezések alkalmával pedig abból a zabkásaféléből esznek, melyet mindig frissen főznek, és forrón tálalnak. Az éghajlatnak köszönhetően az év hét-nyolc hónapjában szedhető friss termés. Amit nem fogyasztanak el, azt elraktározzák, vagy megszárítják télire. Így aztán sok olyan gyümölcs van, ami egész évben fogyasztható.

A dió és mogyorófélék komoly szerephez jutnak az abház konyhában, mert ezek a legfőbb zsiradékforrásuk. Nagyon kevés húst esznek, de a zsírt ekkor sem használják fel, mert nem szeretik a zsíros ételeket. Cukrot és vajat sem fogyasztanak, és sóból is csak nagyon keveset.

Étrendjük legszembetűnőbb vonása, hogy igen keveset esznek, tehát sosem eszik túl magukat, mivel veszélyesnek és nem megfelelő társas viselkedésnek tartják. A legtöbb abház kevesebb, mint 2000 kalóriát fogyaszt naponta, míg az Egyesült Államokban sokan ennek a kétszeresét. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az abházok általában igen erős, szikár emberek, súlyfelesleg nélkül. Lassan esznek, az étkezés minden percét élvezve, alaposan megrágják az ételt, és szeretik egymás társaságát.

Az étkezés mellett fontos megemlíteni, hogy az egészségben megöregedés abház receptjének másik összetevője a rengeteg testmozgás, mely a napi tevékenységük része. Az a meredek terep, melyen élnek és dolgoznak komoly fizikai edzettséget követel, de még az öregeknek sem okoz problémát pár kilométert le- és felgyalogolni a meredek hegyoldalakon, hogy eljussanak az egyik településtől a másikig, vagy a faluból a környező földekre, és vissza. A nyugdíjas évek fogalma ismeretlen az abházoknál. Az idősek többsége rendszeresen dolgozik a kertekben, a gyümölcsösökben, metszi a fákat, hordja az elhalt ágakat, és ültet. Vannak, akik fát vágnak, és vizet húznak.

3. A vilcabambai indiánok. Vilkabamba egy apró, igen nehezen megközelíthető Equadori város, mely a perui határtól nem messze, 1400 m-es magasságban fekszik az Andok vonulatai között, a Csendes-óceántól körülbelül 160 kilométerre. Éghajlata évszakonként alig változó, 20 C°-os éves átlaghőmérsékletével ideális szubtrópusi klímával járul hozzá a gyümölcsöző gazdálkodáshoz. Rengeteg féle gabona, gyümölcs és zöldség termeszthető könnyedén, de számos faj vadon is megél, csak be kell takarítani.

1981-ben Morton Walker orvos és szakújságíró cikksorozatot jelentetett meg a vilcabambaiak egészségi állapotáról. Ebben arról számolt be, hogy az embereket itt alig támadják meg pusztító betegségek. Nem szenvednek rákban, szív- és cukorbetegségben, nincs agyvérzés, májzsugorodás, szenilitás, érelmeszesedés, sem egyéb olyan kór, mely az úgynevezett fejlett világban élők között oly gyakori. Így végigélhetik azt az időt, ami az embernek adatott – nem ritkán több mint egy évszázadot.

Vilcabamba népe anyagi javak tekintetében meglehetősen szegény, a völgylakók mégis magabiztosságot sugároznak, választékosan és rendkívül kedvesen beszélnek egymással. A hosszabb ideig közöttük lakó Grace Halsell sosem hallotta, hogy veszekedtek, vagy vitatkoztak volna egymással, viszont rengeteget nevetnek.

A vilcabambaiak étrendje feltűnően hasonlít a szintén nagyon egészséges abházokéhoz. Akárcsak a hagyományos abház konyhában, a fehérje és a zsiradék szinte teljes egészségben itt is növényi eredetű. A zöldséget frissen szedik a kertből, így tápértékük teljes. A gyümölcsöket gyakran a helyszínen - tehát nyersen - fogyasztják el! Étrendjük csaknem teljesen vegetáriánus, elsősorban gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, magvakból, hüvelyesekből, mogyoró- és diófélékből áll. Egyszer-egyszer tejet és tojás is esznek, de ez igen ritka! Szinte egyáltalán nem fogyasztanak húst és vajat. A mindennapi étrendjük a nyugati emberéhez viszonyítva kalóriaszegény, nincsenek közöttük túlsúlyos emberek.

4. Az Okinawai Japánok. Japán legdélibb régiója, Okinawa 161 gyönyörű szigetből áll, s mintegy 1,4 millió ember lakja. Ez a pálmákkal ékes, bőséges flórával és érintetlen esőerdőkkel megáldott szubtropikus szigetvilág 1300 km hosszan terül el Japán fő szigetei és Tajvan között. A klímája roppant kellemes, a júniusi átlaghőmérséklet 28, a januári 16 C° körül van. Okinawán él a világon legtöbb 100 évnél idősebb ember, itt a legmagasabb az átlagéletkor, itt a legegészségesebbek az idősek és itt a legalacsonyabb a rákos és a szívbeteg emberek aránya.

1975-ben a japán Egészségügyi és Jóléti Minisztérium elindította az Okinawai Százévesekkel Foglalkozó Kutató programot – mely ma is folyik. A program célja, hogy feltárja: igazolható-e a sok beszámoló, mely az okinawaiak megdöbbentő egészégéről és hosszú életéről szól. A kutatás több mint 30 éve során elért eredmények a tudósok legmerészebb várakozásait is felülmúlták. Mára már tény, hogy japán Okinawa megyéje az a hely, ahol a világ legegészségesebb és leghosszabb életű öregjei laknak, akiket valaha is tudományos alapossággal, mindenre kiterjedően tanulmányoztak. Ezeket az eredményeket számtalan tudományos cikkben közzétették, és népszerűsítették ’Az Okinawa-program’ című bestellerben.

Nyugaton az emberek gyakran csupán azért esznek, hogy elűzzék az unalmat, vagy valamilyen frusztrációt kompenzáljanak. Okinawán azonban teljesen más módon gondolkodnak a táplálkozásról, melyet közmondásaik is kifejeznek: „Az étel az életet táplálja – a legjobb gyógyszer.” Vagy: „Aki jól táplálkozik, erős, lesz és egészséges.”

Az okinawaiak sosem eszik magukat degeszre, mindig igyekeznek egy kis helyet hagyni a hasukban. Akkor hagyják abba az evést, amikor már majdnem jóllaktak. „Egyél kevesebbet, hogy tovább élhess” – tartja az egyik mondásuk. Mindemellett alacsony kalóriabevitel jellemzi őket, amit az egyik kulcstényezőnek tekintenek rendkívüli egészségükkel kapcsolatosan. Sokan megkérdőjelezik az alacsony kalóriájú étrend hasznát, és olyan fejlődő országokra mutogatnak, ahol kicsi a kalóriabevitel, mégis fájdalmasan alacsony az életkor. Ezekben az országokban azonban az emberek étrendje nemcsak kalóriában, de egyéb alapvető tápanyagokban is rendkívül szegény!

Az okinawai öregek étrendje rendkívül gazdag teljes kiőrlésű gabonafélékben és egyéb egészséges szénhidrátokban. Halat hetente kétszer- háromszor esznek, tejtermék és hús szinte nem is kerül az asztalukra. Ezen kívül nagyon kevés cukrot és zsiradékot fogyasztanak, margarint pedig egyáltalán nem.

5. Az otomini indiánok. Közép-Mexikó fennsíkján élnek az otomini indiánok, akik ugyancsak igen jó egészségi állapotnak és magas életkornak örvendnek.

Alapvetően növényeket fogyasztanak: kukoricalepényt, babot és különféle zöldségeket. A körükben végzett, és az American Journal of Public Health-ben közölt tanulmányok azt mutatják, hogy ezeknek a benszülötteknek az egészségi állapota nem mindennapi. Az elhízás, a magas vérnyomás vagy a rák szinte egyáltalán nem létezik közöttük.

6. A nepáli serpák. A Himalája meredek lejtőinek lakói - rendkívüli fizikai állóképességükről nevezetesek. A burgonyafélék jelentik fő terményüket, ez a serpa nép élelmezésének alapja, akárcsak a rizs a hinduk és a kínaiak számára. Alapvető táplálékaik még az árpa és a búza. A birka- és kecskenyájaktól, valamint a jakcsordáktól a serpák tejet és sajtot nyernek, mellyel kiegészítik az alapvetően burgonyából és gabonafélékből álló étrendjüket. Húst nem fogyasztanak, a buddhizmus szigorú formáját követik.

A világ legegészségesebb és leghosszabb életű népeinek étrendjében és életmódjában számos közös vonás figyelhető meg:

• Elsősorban vegetáriánus táplálkozást folytatnak, hiszen húst alig esznek. A Hunzák esetében a tejtermékek és a húsfélék étrendjük mindössze 1%-át teszi ki! Halat csak az okinawaiak fogyasztanak.
• Étrendjük - a nyugati standardokhoz viszonyítva – kalóriaszegénynek mondható. Nagyrészt összetett szénhidrátokból áll, melyek főként teljes kiőrlésű gabonafélékből, zöldségekből és gyümölcsökből származnak.
• Nem fogyasztanak iparilag módosított élelmiszert, cukrot, kukoricaszirupot, tartósítószert, mesterséges aromát vagy egyéb vegyi eredetű anyagot.
• Étrendjük elsődlegesen friss – tehát nyers zöldségekre és gyümölcsökre – épül. Azt eszik, ami az adott időszakban helyben megterem, ahelyett hogy messziről szállított konzerveket fogyasztanának.
• Táplálékuk zsírszegény. Az elfogyasztott zsiradék természetes forrásból: magokból, mogyorófélékből származik, nem pedig palackozott étolajból, margarinból vagy telített állati zsiradékból.
• Proteinszükségletüket is elsősorban növényi forrásokból elégíti ki: bab- és borsófélékből, gabonából, magokból.
• A hosszú életű népek mindegyikére jellemző az élethosszig tartó aktív mozgás!
• Mindnyájan derűs, megelégedett életet élnek.
• Míg a nyugati társadalmakban az egyén folyamatos elszigeteltsége figyelhető meg, ezeknél a népcsoportoknál megbecsülik az öregeket, s halálukig a családban maradnak. Nagy családokban élnek együtt a különböző generációk és gondoskodnak egymásról.

7. A keresztény Adventisták. Az említett 6 népcsoporton kívül létezik mégegy közösség, mely az utóbbi időben ugyancsak nagy érdeklődést keltett a kutatók körében: a Hetedik Napot Ünneplő keresztény Adventisták, akik a vegetáriánus táplálkozás mellet a helyes életmódra is nagy hangsúlyt fektetnek. Ismereteiket a Bibliából merítik, melyből megértették, hogy Isten alapvetően vegetáriánusnak teremtette az embert, s a bűntől való szabadítás terve az étrendünk és életmódunk helyreállítását is jelenti. Hiszik, hogy a jó egészség nem a véletlen műve, hanem a természet törvényeinek tiszteletben tartásából következik, melyet ugyancsak Isten alkotott, s mely az anatómia és az élettan tudományának köszönhetően ma már mindnyájunk számára elérhető. Továbbá reménységük van egy boldogabb, s szebb jövőben, az örök élet eljövetelében, Isten országában.

Kimutatták, hogy az adventisták körében jóval kisebb százalékban fordulnak elő a gyakori népbetegségek, mivel vegetáriánus életmódot folytatnak, bizakodó életet élnek, nem fogyasztanak alkoholt, nem dohányoznak, és nem használnak drogokat. Állóképességük nagyobb, s hosszabb életűek, mint a hagyományos életmódot folytatók

A 8 döntő tényező. Az Adventisták 8 pontban foglalják össze a Bibliából megértett, s a világ legegészségesebb népcsoportjai által is gyakorolt természetes tényezőket, melyek egészségünk helyreállításában és megőrzésében nélkülözhetetlenek. Ezek a következők:

1. A víz külső- és belső használata
2. A helyes légzés
3. A napfény élettani hatásai
4. A testmozgás
5. A nyugalom
6. Az egészséges táplálkozás
7. Az élet minden területén gyakorolt mértékletesség
8. Az Istenbe vetett bizalom

Az összeállítást köszönöm Nagy Ferencnek!